My book ♥

Kedves Olvasóim elkészültem egy újabb történetemmel, itt van! ♥ 
Mit is mondhatnék erről a napról? Nagyjából semmi érdekeset. Stressz nélkül besétáltam az iskolám kapuján és köszöntem mindenkinek. Majd amikor az igazgató behivatott akkor sem ijedtem meg. Mert tudtam csak a személyimért rángatott oda.
- Kiss Csilla, köszöntelek a Toldi Miklós Gimnáziumba! - üdvözölt engem marhára meghatottan, engem nem hatott meg. Sőt kínomban húzogattam magamon a táskámat. Majd köhintve kimentem és becsaptam az igazgatói ajtaját. Igen, van különbség köztem és Rentai Renáta között. 
Aztán felsiettem a termünkbe és helyet foglaltam, nem is tudom mi volt furább. Az, hogy mindenki olvasott vagy az, hogy miért szól opera. Érdekes évek lesznek ezek.
- Heló. - köszöntem hangosan,mire mindenki "pisszegni" kezdett. Komolyan,mintha könyvtárba léptem volna be. Odacammogtam az utolsó padhoz és bevágtam magam az egyszemélyes asztalhoz. Mire mindenki hőbörögni kezdett. Én meg direkt folytattam a hangoskodást, például "véletlen" fellöktem az előttem lévő széket ami vitte magával a padot is. Kábé így kezdődött a reggelem. Ennyit vártam a gimnáziumi évekre erre ilyen gyíkokat kapok. OMG.
Az osztályunk ajtaja kinyitódott és egy fiú jött be rajta, lazán.
- Csá. - csámcsogott a pofájukba, majd leült elém. - Te ki vagy, he'?
- Heló, Ella. - mondtam neki a becenevemet majd kivettem a fülemből a fülhallgatót. - Tiéd?
- Bence. - mondta, előrefordult mert megérkezett az osztályfőnökünk.
- Üdv, gyerekek. - köszöntött minket Rácz úr, aztán bemutatott engem az osztálynak. - Kedves Csilla, mi érdekel téged?
- Ömm, filmek, sorozatok, animék, zene és a deszkázás. - majd az elhallatok után mindenki fintorogni kezdett, én meg nyugodtan válaszolgattam a többi kérdésre.
- Mik a kedvenceid? - érdeklődött.
- Burok, Pretty Little Liars, Nana, Ocho Macho és Tony Hawk. - már csak ez kellett, mindenki puffogni kezdett, én meg természetesen leültem. Úgy véltem nem kell belőlem már több a gyíkoknak. És végre megszólalt a csengő, felkaptam a kabátom és kirohantam a teremből. De utánam szólt egy mély hang.
- Ella, kúl az ízlésed. - üvöltötte Ben. - Hallod, te is deszkázol?
- Ja, bírom. - válaszoltam.
- Akkor gyere el a spanokkal.
- Khm. - köhintettem a miatt, hogy időt nyerjek magamnak, szépen átgondoltam, hogy mi történhet. Kábé ennyire jutottam : Kihasznál, ugyanis az osztályból én vagyok a legnormálisabb. És hát, nem hallgatok jobb esetben operát. Szóval nem is ismerem, azt se tudom ki ő. Csak jött és teljesen elrabolt a zöld szemeivel. Itt áll előttem, nekem erősnek kell lennem. 
- Bocsánat, de van jobb dolgom. Például dolgoznom is kéne, takarítanom, főznöm és albérletet keresnem. - hadartam el gesztikulálatlanul, szóval nem tudom, hogy értette-e. - Tudod, nem fogok lesüllyedni a szintedre. Mert akkor egész nap csak a Tv vagy a számítógép között futkároznék. Söröznék, buliznák, drogoznék. Ezt énnem akarok.
- Nyugi, cica. - nyugtatgatott én meg úgy ahogy van elküldtem a fenébe. Énmeg berohantam a terembe és halkan szenvedtem. Úgy döntöttem nem fojtatom a YOLO-t, úgy döntöttem bejövök órára,úgy döntöttem nem cigizek és úgy döntöttem normális ember leszek. ( de akkor sem hallgatok operát :D ) Szóval leültem a székemre és fellapoztam a füzetemet,átnéztem a tanárokat, a termeket és a könyveket. Végül rájöttem, hogy egészen jó kis gimi ez. Van benne médiaismeret óra. Nincsen ennél jobb, mindig is fényképésznő szerettem volna lenni egy igényes újsággal. Akkor közel járok a célomhoz, eldöntöttem az órák után bemegyek a termébe és jelentkezek rá. 
- Gyerekek, ezen az órán egyesével kijövünk és bemutatkozunk. - kezdte, amitől én totálisan belelkesedtem. - Mivel az előző órán csak diktáltam ti meg körmöltetek,meg Csilla bemutatkozott. Ez az óra amolyan laza lesz. Akkor kezdje az első!
Ezzel el is ment az óra. Mindenki ki ment és elmondta a zenéit, könyveit, filmjeit és az ilyen típusú kérdésekre válaszolt. Ahogy elnéztem az osztályomat elmosolyodtam, mert rájöttem, hogy nem csak én nézek régi filmeket. Oké, kezdek depis lenni. :) 
Amikor vége lett az óráimnak megkérdeztem az ofőmet merre találom a médiás termet. Én pedig az adott helyre siettem. Pont bent volt a tanárikar.
- Jó napot kívánok! - köszöntem illedelmesen. - Ha zavarok ki is mehetek?
- Nem, Csilla. Szerettem volna beszélni veled. - kezdett bele és én kezdtem rosszat sejteni. - Édesanyád mondta,hogy szenvedélyed a fotózás és az írás. Akkor köszöntelek a médiások között!
- Úristen. - fogtam fel a válaszát. - Köszönöm, Rácz Tanár úr. De szeretnék kérni egy telefonszámot az egyik médiástól, hogy tudjak vele egyeztetni.
- Ó. Persze. - aztán elővett egy cédulát és egy tollat, írásnak eredt. - Parancsolj. 
- Köszönöm, viszlát!
Léptem ki a terem ajtaján majd az utcánk felé vettem az irányt. A lejtőn próbáltam nem előre borulni, így kissé érdekesen nézhettem ki. Amikor beértem a házunkba beültem a szobámba és átvettem a szoknyát egy kényelmes rózsaszín nadrágra és a feszes topomat egy fehér pólóra cseréltem le. Igen,rólam kéne készíteni egy " otthon és iskolai" képet, biztos nem ismernének rám. Majd mielőtt Anya kimossa a telefonszámot kivettem a zsebemből és rátűztem a parafatáblámra. Közelebb hajoltam hozzá és szemügyre vettem a nevet. Megint én vagyok az a szerencsétlen aki a legparasztabb társat kapja segédül.