My book ♥

Az új sorozatom -  New City

 Hajnalok-hajnalán a szemem kipattant és a lábaim a konyhába vittek. A mackós pizsamámba és a kockás mamuszomba baktattam le , miközben mindenkit felébresztettem. Upsz. Elővettem egy tiszta palacsinta sütőt és az előre megvásárolt tésztát beleöntöttem, sütöttem. Amikor feldobtam a kör alakú valamit nem jött le. Így abbahagytam mindent amit csináltam, létrát elő. Baromira szép hajnal a létrán állni és nyújtózkodni egy légy csapóval. De nem hazudtoltam meg magam. :D A légycsapóval sikerült lekaparni a palacsintának készült eldeformálódott ragacsos izét, természetesen a fejemen landolt szóval elvonyítottam magam.
- Fúúúúúúúj - sikongattam, aztán leugorva belevetettem magam a fürdőszobába. Gyorsan bezárkóztam  és engedtem is a forróvizet. Jó formán teleöntöttem a kádat, pont elegendő helyet hagytam magamnak. A hajamról darabokban jött ki a ragacs. Ha ezt látnák a többiek azt hinnék idegen vagyok. De szerencsére nem láttak, csak Lucy dobogott az ajtó előtt. Én meg kisegítve őt felerősítettem  a magnót. Amiből Bridgit Mendler - Ready or Not száma szólt.
- Hallatlan - hallottam az ajtó felől. Én meg nagyot kacagtam rajta, mi mindig is azon versenyeztünk, hogy ki jut be először a fürdőbe. A mai nap folyamán én nyertem, haha. Mi is értettek vagyunk ám, ráadásul van erre egy külön parafatáblánk, hogy aki előbb ér be akaszt fel rá egy szívecskét és a saját nevét írja rá.
  Amikor már csontszáraz volt a hajam kinyitottam az ajtót és beengedtem Lucyt aki gratulált nekem én meg hitetlenül elnevettem magam. :D Furcsa módon nem küldött ki inkább megkért, hogy maradjak itt.
- Hát oké - felültem a tükör előtti márvány részre és kivettem a kosárból (?) egy almát. Amiközben beszélt nekem addig én azon csámcsogtam és bólogattam,mint a jó gyerekek.
- Ez az első napom a divattervezésnél, nagyon izgulok. - fésülte a haját gyengéden. - Mi lesz, ha a rajzaim nem tetszenek nekik?
- Lucy, a te rajzaid fantasztikusak. Ha elutasítanak ők vesztenek nem pedig te. - vallottam be neki, mert én mindig cukkolni szoktam vele, hogy mennyire pálcika lábakat rajzol.
- Komolyan gondolod? - kerekedett el a szeme és átölelt. - Akkor sietek is, mert jobb előbb érkezni, mint késni húsz egész percet.
 Na akkor, hogy van ez? Pont ő mondja, hogy nem szeretne késni amikor egyszer egy órát késett az egyik állásinterjújáról. Ha ennyire megváltozott a munkától akkor biztos ennyire fontos neki. Én is baktattam utána és ugyanúgy én is átvettem a pizsamámat. Azt az elvet követtem, hogy otthonra nem kell kirittyenteni magam. Ezért csak felkaptam magamra egy sárga pólót fekete cica nadrággal.Véletlenül odafordultam az ajtóm felé, és...