Az új sorozatom -  New City

 Hajnalok-hajnalán a szemem kipattant és a lábaim a konyhába vittek. A mackós pizsamámba és a kockás mamuszomba baktattam le , miközben mindenkit felébresztettem. Upsz. Elővettem egy tiszta palacsinta sütőt és az előre megvásárolt tésztát beleöntöttem, sütöttem. Amikor feldobtam a kör alakú valamit nem jött le. Így abbahagytam mindent amit csináltam, létrát elő. Baromira szép hajnal a létrán állni és nyújtózkodni egy légy csapóval. De nem hazudtoltam meg magam. :D A légycsapóval sikerült lekaparni a palacsintának készült eldeformálódott ragacsos izét, természetesen a fejemen landolt szóval elvonyítottam magam.
- Fúúúúúúúj - sikongattam, aztán leugorva belevetettem magam a fürdőszobába. Gyorsan bezárkóztam  és engedtem is a forróvizet. Jó formán teleöntöttem a kádat, pont elegendő helyet hagytam magamnak. A hajamról darabokban jött ki a ragacs. Ha ezt látnák a többiek azt hinnék idegen vagyok. De szerencsére nem láttak, csak Lucy dobogott az ajtó előtt. Én meg kisegítve őt felerősítettem  a magnót. Amiből Bridgit Mendler - Ready or Not száma szólt.
- Hallatlan - hallottam az ajtó felől. Én meg nagyot kacagtam rajta, mi mindig is azon versenyeztünk, hogy ki jut be először a fürdőbe. A mai nap folyamán én nyertem, haha. Mi is értettek vagyunk ám, ráadásul van erre egy külön parafatáblánk, hogy aki előbb ér be akaszt fel rá egy szívecskét és a saját nevét írja rá.
  Amikor már csontszáraz volt a hajam kinyitottam az ajtót és beengedtem Lucyt aki gratulált nekem én meg hitetlenül elnevettem magam. :D Furcsa módon nem küldött ki inkább megkért, hogy maradjak itt.
- Hát oké - felültem a tükör előtti márvány részre és kivettem a kosárból (?) egy almát. Amiközben beszélt nekem addig én azon csámcsogtam és bólogattam,mint a jó gyerekek.
- Ez az első napom a divattervezésnél, nagyon izgulok. - fésülte a haját gyengéden. - Mi lesz, ha a rajzaim nem tetszenek nekik?
- Lucy, a te rajzaid fantasztikusak. Ha elutasítanak ők vesztenek nem pedig te. - vallottam be neki, mert én mindig cukkolni szoktam vele, hogy mennyire pálcika lábakat rajzol.
- Komolyan gondolod? - kerekedett el a szeme és átölelt. - Akkor sietek is, mert jobb előbb érkezni, mint késni húsz egész percet.
 Na akkor, hogy van ez? Pont ő mondja, hogy nem szeretne késni amikor egyszer egy órát késett az egyik állásinterjújáról. Ha ennyire megváltozott a munkától akkor biztos ennyire fontos neki. Én is baktattam utána és ugyanúgy én is átvettem a pizsamámat. Azt az elvet követtem, hogy otthonra nem kell kirittyenteni magam. Ezért csak felkaptam magamra egy sárga pólót fekete cica nadrággal.Véletlenül odafordultam az ajtóm felé, és...

Harmadik - Negyedik fejezet


Persze, hogy Bencét kaptam segítőtársnak. Aki amúgy már tavaly is részt vett az órákon, pedig csak nyolcadikos volt. Nem értem. Végül felfogtam, ha van valami sürgős kérdésem akkor nem Rácz úrat kell tárcsáznom, hanem Benhez kell fordulnom. Aki az egészet félreérti, és átjön. Végül a segítségből nem lesz semmi, én meg hessegethetem el. Mielőtt ez megtörtént volna felhívtam a tanár úrat és elmeséltem neki az én nívós véleményemet. Elmondtam, hogy Bencével a viszonyom nem felhőtlen, és semmiképpen sem szeretném vele megosztani a munkám. Mire a tanár nekem magyarázta, hogy már beszélt vele és nem említet neki olyat, hogy rosszban vagyunk. Ez remek.
- Ahh. - dühöngtem, majd ellöktem magam az íróasztalomtól és felálltam. - Legyen szíves új társat adni, mert én vele nem szeretnék együttműködően dolgozni! Sőt, még ránézni se szeretnék, pedig tudom ezt maga nem tudja megakadályozni..
- Csilla, kérlek. - nyugtatott, majd felfogta a hisztim lényegét és bólintott. - Rendben, ez az utolsó ajánlatom : Kalota Erna. Telefonszáma : +36...
- Köszönöm szépen. - visongtam. - Viszlát!
Hihetetlenül örültem, hogy ennyire kedves velem az ofő. A cédulát a telefonszámmal felakasztottam a parafatáblára és a másik lap, amin Ben elérhetősége szerepelt a kukába hajítottam. Úgy gondoltam informálódnom kéne egy keveset,ezért a közösségi portálokon rákerestem a lányra. A profilképén lefelé nézve a szőke haját borzolja fel és egy fekete feliratos pólóban pózol. Aranyosnak tűnt és felszabadultnak. Arra is rátaláltam, hogy a bece neve Verena.
Hirtelen a portáltól kaptam egy ismerős jelölést, magamba olvasva meglepődtem. Kalota Erna ( Verena ) ismerősnek jelölt. Elfogadtam, majd órákon át írtam vele. Beszéltünk az osztályunkról és egymásnak küldtünk át fotókat. Megbeszéltük, hogy holnap együtt leszünk suliba és személyesen átbeszéljük a médiát. Oké,végre egy normális barátnő.
Reggel kissé morcosan ébredtem, mert éjfélkor feküdtem le. Most már megbántam a beszélgetésünket. Mivel késében voltam gyorsan befaltam a gofrimat és termoszba öntöttem a kávémat, mert nem volt időm már meginni. A lépcsőn felsietve megbotlottam az egyik fokba és nagyot estem. Aú. Jól kezdődik a reggelem. Fájó hassal vettem fel a kék topomat egy szűk barna nadrággal. Majd a topra felvettem egy laza barna inget, az összhatásért. Aztán a dorkómat felvéve rohantam, mint az állat. Igen, ismét jól nézhettem ki. Egy kócos hajú lány ( hopp, ezt elfelejtettem ) , forró termosszal, elfojt sminkel és egy táskával, amibe elfelejtettem bepakolni. Reggeli szokások rohanásom, mindjárt a második nap.
A portára beesve belekortyoltam a kávémba és siettem tovább a matek terembe. Mire mindenki felé nézet én meg sűrű bocsánat kérést közepette beültem a hátsó padba és jegyzetelni kezdtem. De láttam, hogy az előttem lévő pad üres...Szokatlan volt, hogy Ben nem cukkol egész nap. Hiányzott,akármennyire keserű volt kimondanom. Á. Nem hiszem el, hogy ennyire megkedveltem egy semmirekellő embert. A szívembe nőt és nem tudom kiverni az agyamból. Pedig az agyamnak most a matek szenvedélyein kellett volna járnia. De lehetetlen volt, hogy a tanárnőt kövessem a szememmel és írjam a függvényeket. Letettem a tollamat és bedugtam a fülhallgatót, kizártam mindenkit a fülemből és hallgattam pár nyugtató számot. Éppen Bridgit Mendler szólt a fülembe,amikor megszólalt a csengő. Engem meg kilőttek. Mentem a mosdóba megfésülködni és kisminkelni magam, majd megkerestem Verenát. Aki a nyakamba ugrott, és ismét fájlalni kezdtem a hasam.
- Ell, istenem. - tapsikolt örömében,majd felszedte a színes füzeteit. - Ugye ma jössz médiára? Hozol füzetet, tollat, gépet?
Úgy éreztem Verena felpörgött, oké. Én próbáltam csitítani meg leültetni, de ő minden második szava után felállt és ugrálni kezdett. Akkor én most kifogtam egy mozgást igénylő csajt. :) Jó tudni.
- Persze,hozok mindent. - zártam le ennyivel az ügyet. - Sőt, még magamat is elhozom.
- De jó. - lelkesedett, aztán rám vetette magát és mindketten felborultunk. Megállás nélkül röhögtünk esetlenkedésünkön. Közben a mellettünk elhaladók furcsán nézve minket haladtak. - Ella,láttad ma Bencét?
A kérdése meglepett, tudom szokott fura dolgokat csinálni, de ez ... Mindegy.
- Nem, amióta elküldtem a fenébe nem is szól hozzám. - ecseteltem neki a történetünket. - Miért kérded?
- Nem tudom mesélte-e,de mi járunk. - kelt fel a földről és porolta le magáról a koszt. - Biztos mesélt rólam egy keveset, de még én sem tudok róla semmit.
- Verena, mennem kell órára. - pattantam fel,és én is leportalanítottam magam. Hülye föld.
Rohantam a mosdóba ismét és egy fülkébe be méve elkezdtem sírni. Még sosem voltam bagoly, akit átvernek. Mindig én dobtam az illetőt, de őket sem egyszerűen. Most,hogy Verena ráébresztett arrra ,hogy Ben bunkó nem is akartam vele találkozni, SOHA. Elvarázsolt, én bedőltem ő meg a háttérből kinevet. Na szép. Pedig én azt hittem tényleg szeret, és miattam megváltozik. Aha,ezt csak gondoltam, mert minden férfi ugyanolyan : bunkó, tapló, elviselhetetlen és egyáltalán nem alkalmazkodó. Ezt megjegyezve mentem be történelemre.
- Bocsánat a késésért. - mondtam halkan és a helyemre siettem. Megint elkezdtem írni, de nem bírtam. Ezért összepakoltam és beadtam a "fáj a hasam,, szituációt. Persze a tanárok az első napokon kedvesek,meg naivak ezért Horváth tanárnő is megértette, hogy haza kell mennem.
- Köszönöm, viszlát! - lépkedtem kicsiket és fogtam a hasamat, egy kicsit megjátszva a "betegségem,,.
A dombon lefelé kocogva rohantam haza. A lakásomba toppanva ettem valamit, aztán a kukából kivéve (?) megkerestem hol lakik Ben. A leírt címre mentem a kijárt dorkómba. Csöngettem. Egy idegen nyitott ajtót...

Kedves Olvasóim elkészültem egy újabb történetemmel, itt van! ♥ 
Mit is mondhatnék erről a napról? Nagyjából semmi érdekeset. Stressz nélkül besétáltam az iskolám kapuján és köszöntem mindenkinek. Majd amikor az igazgató behivatott akkor sem ijedtem meg. Mert tudtam csak a személyimért rángatott oda.
- Kiss Csilla, köszöntelek a Toldi Miklós Gimnáziumba! - üdvözölt engem marhára meghatottan, engem nem hatott meg. Sőt kínomban húzogattam magamon a táskámat. Majd köhintve kimentem és becsaptam az igazgatói ajtaját. Igen, van különbség köztem és Rentai Renáta között. 
Aztán felsiettem a termünkbe és helyet foglaltam, nem is tudom mi volt furább. Az, hogy mindenki olvasott vagy az, hogy miért szól opera. Érdekes évek lesznek ezek.
- Heló. - köszöntem hangosan,mire mindenki "pisszegni" kezdett. Komolyan,mintha könyvtárba léptem volna be. Odacammogtam az utolsó padhoz és bevágtam magam az egyszemélyes asztalhoz. Mire mindenki hőbörögni kezdett. Én meg direkt folytattam a hangoskodást, például "véletlen" fellöktem az előttem lévő széket ami vitte magával a padot is. Kábé így kezdődött a reggelem. Ennyit vártam a gimnáziumi évekre erre ilyen gyíkokat kapok. OMG.
Az osztályunk ajtaja kinyitódott és egy fiú jött be rajta, lazán.
- Csá. - csámcsogott a pofájukba, majd leült elém. - Te ki vagy, he'?
- Heló, Ella. - mondtam neki a becenevemet majd kivettem a fülemből a fülhallgatót. - Tiéd?
- Bence. - mondta, előrefordult mert megérkezett az osztályfőnökünk.
- Üdv, gyerekek. - köszöntött minket Rácz úr, aztán bemutatott engem az osztálynak. - Kedves Csilla, mi érdekel téged?
- Ömm, filmek, sorozatok, animék, zene és a deszkázás. - majd az elhallatok után mindenki fintorogni kezdett, én meg nyugodtan válaszolgattam a többi kérdésre.
- Mik a kedvenceid? - érdeklődött.
- Burok, Pretty Little Liars, Nana, Ocho Macho és Tony Hawk. - már csak ez kellett, mindenki puffogni kezdett, én meg természetesen leültem. Úgy véltem nem kell belőlem már több a gyíkoknak. És végre megszólalt a csengő, felkaptam a kabátom és kirohantam a teremből. De utánam szólt egy mély hang.
- Ella, kúl az ízlésed. - üvöltötte Ben. - Hallod, te is deszkázol?
- Ja, bírom. - válaszoltam.
- Akkor gyere el a spanokkal.
- Khm. - köhintettem a miatt, hogy időt nyerjek magamnak, szépen átgondoltam, hogy mi történhet. Kábé ennyire jutottam : Kihasznál, ugyanis az osztályból én vagyok a legnormálisabb. És hát, nem hallgatok jobb esetben operát. Szóval nem is ismerem, azt se tudom ki ő. Csak jött és teljesen elrabolt a zöld szemeivel. Itt áll előttem, nekem erősnek kell lennem. 
- Bocsánat, de van jobb dolgom. Például dolgoznom is kéne, takarítanom, főznöm és albérletet keresnem. - hadartam el gesztikulálatlanul, szóval nem tudom, hogy értette-e. - Tudod, nem fogok lesüllyedni a szintedre. Mert akkor egész nap csak a Tv vagy a számítógép között futkároznék. Söröznék, buliznák, drogoznék. Ezt énnem akarok.
- Nyugi, cica. - nyugtatgatott én meg úgy ahogy van elküldtem a fenébe. Énmeg berohantam a terembe és halkan szenvedtem. Úgy döntöttem nem fojtatom a YOLO-t, úgy döntöttem bejövök órára,úgy döntöttem nem cigizek és úgy döntöttem normális ember leszek. ( de akkor sem hallgatok operát :D ) Szóval leültem a székemre és fellapoztam a füzetemet,átnéztem a tanárokat, a termeket és a könyveket. Végül rájöttem, hogy egészen jó kis gimi ez. Van benne médiaismeret óra. Nincsen ennél jobb, mindig is fényképésznő szerettem volna lenni egy igényes újsággal. Akkor közel járok a célomhoz, eldöntöttem az órák után bemegyek a termébe és jelentkezek rá. 
- Gyerekek, ezen az órán egyesével kijövünk és bemutatkozunk. - kezdte, amitől én totálisan belelkesedtem. - Mivel az előző órán csak diktáltam ti meg körmöltetek,meg Csilla bemutatkozott. Ez az óra amolyan laza lesz. Akkor kezdje az első!
Ezzel el is ment az óra. Mindenki ki ment és elmondta a zenéit, könyveit, filmjeit és az ilyen típusú kérdésekre válaszolt. Ahogy elnéztem az osztályomat elmosolyodtam, mert rájöttem, hogy nem csak én nézek régi filmeket. Oké, kezdek depis lenni. :) 
Amikor vége lett az óráimnak megkérdeztem az ofőmet merre találom a médiás termet. Én pedig az adott helyre siettem. Pont bent volt a tanárikar.
- Jó napot kívánok! - köszöntem illedelmesen. - Ha zavarok ki is mehetek?
- Nem, Csilla. Szerettem volna beszélni veled. - kezdett bele és én kezdtem rosszat sejteni. - Édesanyád mondta,hogy szenvedélyed a fotózás és az írás. Akkor köszöntelek a médiások között!
- Úristen. - fogtam fel a válaszát. - Köszönöm, Rácz Tanár úr. De szeretnék kérni egy telefonszámot az egyik médiástól, hogy tudjak vele egyeztetni.
- Ó. Persze. - aztán elővett egy cédulát és egy tollat, írásnak eredt. - Parancsolj. 
- Köszönöm, viszlát!
Léptem ki a terem ajtaján majd az utcánk felé vettem az irányt. A lejtőn próbáltam nem előre borulni, így kissé érdekesen nézhettem ki. Amikor beértem a házunkba beültem a szobámba és átvettem a szoknyát egy kényelmes rózsaszín nadrágra és a feszes topomat egy fehér pólóra cseréltem le. Igen,rólam kéne készíteni egy " otthon és iskolai" képet, biztos nem ismernének rám. Majd mielőtt Anya kimossa a telefonszámot kivettem a zsebemből és rátűztem a parafatáblámra. Közelebb hajoltam hozzá és szemügyre vettem a nevet. Megint én vagyok az a szerencsétlen aki a legparasztabb társat kapja segédül.

Kedves Olvasóim! Elkészültem ezzel a résszel is, ami lehet, hogy a véghez vezet! :) De kíváncsi vagyok, hogy ti, hogyan gondolkoztok. :3 Olvassátok szeretettel. ♥

Péntek este egy bizar helyen
3. rész

- Damon Salvatore. - nekem pedig öltözködés közben leesett az állam. Damon ? Teljesen meglepődtem, akkor most én vagyok Elena? Á. 
- Ó. Szép a neved. - álltam fel, és ültem le mellé. - Figyelj, itt a telefonszámom, ha akarod hívj fel, de nekem dolgom van. 
Nyomtam a kezébe a cetlit is kapkodva öltöztem tovább, majd búcsú gyanánt nyomtam egy puszit az arcára. - Szia, D.
Gyorsan vettem a lépteimet, ahogy kiértem a kocsmából vissza is fordultam. Meg kellett keresnem azt az idegen srácot.
- Szia, nem tudnál haza vinni? - kérdeztem, és utaltam a lábamra, amin nem volt semmi csak körömlakk. A srácból kitört a nevetés, majd amikor abbahagyta újra rágondolt és megint kezdődött előröl a nevetés. Kösz.
- Ez kész Netti. - fogta a fejét és belekortyolt a kólájába. - Gyere, hátul van a járgány. 
Odavezetett egy homokos helyre,gondozatlan volt és illegális, mivel rá volt írva, hogy VESZÉLYES! Aztán a többire nem emlékszek, a kábítószer hatása volt magamon. A földön találtam magam, elhagyatottan. A srác is ott hagyott. Senki nem volt körülöttem, még Damon is. A fejem fájt, és éreztem, hogy folyik az orrom vére. Már öt napja ott lehettem, mert a vadak elkezdtek tápláléknak használni. A húsomból kicsípkedtek apró darabokat, én meg szenvedtem. Pedig halott voltam, nem értem az egészet. Én úgy tudtam, hogy halottként az ember átmegy egy másik testbe, erre én itt maradtam és éppen esznek a vadak, könyörgöm. Mi ez? Akkor én most mi vagyok? Lélek? Fantom? Halott? Vagy Elena?

Kedves Olvasóim !  : ' )
 Az elmúlt időkben folyamatosan felturbóztam a blogomat, akkor most megvan a vidám eredménye. :3 Világoskék lett az egész, remélem bejön mindenkinek. ♥ Figyeljétek a blogot, nem sokára új rész lesz. =))


xoxo, K. :   )

Péntek este egy bizar helyen
2. rész

Ami abból állt, hogy idegeskedve vagdalom magam a földhöz. Rendben, én értem, hogy meghibbantam, de akkor is. Be pánikoltam. Végül felmentem a Blackberrymel a Gyakori Kérdésekre, és megkérdeztem mit vegyek fel egy csábos kocsmába. Jött millió válasz, fele lesajnáló kommentekkel. Akkor felvettem egy köldökig tartó neon rózsaszín topot, ami éppen eltakar, és egy rikító fehér szoknyát, ami a térdem felett van 20 centivel. Aztán vadul kisminkeltem magam . Aztán elindultam, mezítláb (?) 
Amikor odaértem elnevettem magam és odaszökdécseltem a pulthoz kértem egy vodkát. Meg még egyet, meg még egyet.... Aztán vadul elkezdtem magam dobálni egy srác előtt aki értette , hogy mit akarok ezért bevitt a főnök irodájába és ránk zárta az ajtót. Kivett valamit a zsebéből és ráömlesztette az asztalra, én meg ösztönösen felszippantottam az egészet. Talán többet is a kelleténél. A fiú adott cigit, és zenét. Így már ott táncoltunk, kezdtem jól érezni magam. Ezért odarángattam az ágyhoz (!!!!!), levetkőztettem és ő is engem. A többit szerintem eltudjátok képzelni. Reggel pedig hihetetlenül fájt a fejem.
- Te ki vagy, baby? - kérdezte, majd rohant a vécére.
- Anna, Kata, Barbi.. - próbálkoztam, és próbáltam koncentrálni a nevemre, de nem ment. - Netti.
- Hol vagyunk, és miért vagy ennyire csábító?
- Nem tudom. - néztem körbe. - Nekem mondod?
Hirtelen valaki betörte az ajtót és mindkettőnket pucéran talált. Aztán elnevette magát és felém közeledett. 
- Drágám, vele ne kezdj ki! - kacsintott rám és kiküldte az idegen gyereket. - Akárki vagy, most már az enyém. 
- Csak a tiéd. - bámultam a gyönyörű szemeit majd megint megtörtént az ami az éjszaka...
- Mi a neved szépfiú? - keltem fel, és sétáltam felé.
- D...

( Kevés lett ! De mondom, hogy rövid az egész... +18 )

Kedves Olvasóim! :3 Írtam egy rövidke történetet aminek a folytatása sem lesz hosszú. :\ Szóval ez egy rövidebb történet lesz,maximum tíz résszel. :) De ha pozitív visszajelzéseket kapok a Facebookon és a Bloggeren is akkor lehet, hogy ebből a történetből ered a szál ( más címmel ) . Olvassátok sok-sok szeretettel. :3 

Péntek este egy bizar helyen
1. rész

Nehéz napnak nézek elébe, először is fogalmam sincs miért vállaltam el, másutt nem tudom mit kezdek magammal idegenekkel között. Ráadásul arra sem emlékszem ki hívott meg, és azt sem tudom, hogy mikor volt ez. Mert Vivien azt ecsetelte nekem tegnap, hogy mennyire izgul, hogy ott lesz-e Jan(?) , mondjuk ezt sem értettem. Ki az a Jan? Valami ember, vagy híresség, hogy ismernem kéne. Oké, szóval magyarázatot követeltem Vivitől, aki éppen azt mondta, hogy kivasalja a haját a buli előtt.
- Oké, bocsi, hogy félbeszakítottalak, de elmagyaráznád miről beszélsz. - néztem rá, és megálltam Rajmiék előtt akik rámhamuztak. Ahh. ^^`` 
- Ne butáskodj már, hát a ma esti brutális buliról. - értetlenkedett , majd átölelte Rajmit.
- Ezt felfogtam, de milyen buli és ki mondta, hogy én ott leszek? - emeltem fel a hangom, amitől megijedtem. Gyorsan bocsánatot kértem, és ismét feltettem ugyanezt a kérdést. Persze, más hangnembe.
- Netti, kikészítesz. - fogta a fejét, és rágyujtott egy szálra. - Vasárnap amikor jöttünk haza megkérdeztem, hogy jösz velem ebbe a kis mocskos kocsmába, te meg bólintottál.
Ajj, gondoltam. Ez akkor volt amikor rosszul éreztem magam és a hányás kerülgetett. Mekkora barom vagyok, semmi kedvem sincsen ehhez. De most tudtam, hogy nem mondhatok nemet, mert Vivi megharakszik rám és többet nem ad tüzet a suliba. Azt pedig nem akarom, mert én mindig otthon felejtem a rózsaszín gyújtómat. Szóval elgondolkodva, megfordultam és belenéztem Tomi szemébe. Értette a szituációt, de aztán mégsem.
- Vivi, cica. - karolta át ő is Vivit és lelökte a másik kezet a hátáról. - Muszáj neked menni erre a bulira, otthon mi sokkal jobbat csapunk. Nettikét meg hagyjuk egyedül pasizni.
Ne, teljesen kiforgatta a gondolataimat , én pont menni nem akartam. A fenébe.
- Ó. Netti miért nem szóltál? - kapott a szájához közben meg eldobta a csikket és rátaposott. - Akkor én egyedül hagylak, mi elleszünk Rajmival és Tomival.
- De.., - kezdtem végül rájöttem, hogy igazuk van és, hogy rám fér egy kis kábítószer és pia. - Imádlak titeket, köszönöm.
Aztán gyorsan elköszöntem mindenkitől és elkezdtem készülődni...

Sziasztok! :3
Először is bemutatkozok , Szarka Kincső vagyok . :) Mindenképpen megemlíteném, hogy nem ismerkedésre hoztam létre a blogomat, hanem történetem írására. :3 Nagyon reménykedek benne, hogy gyarapodni fogunk. *-* Történeteimet majd később osztanám meg, facebookon is van egy klubom, ha van kedved oda is beveszlek. :) 

by Tit