Persze, hogy Bencét kaptam segítőtársnak. Aki amúgy már tavaly is részt vett az órákon, pedig csak nyolcadikos volt. Nem értem. Végül felfogtam, ha van valami sürgős kérdésem akkor nem Rácz úrat kell tárcsáznom, hanem Benhez kell fordulnom. Aki az egészet félreérti, és átjön. Végül a segítségből nem lesz semmi, én meg hessegethetem el. Mielőtt ez megtörtént volna felhívtam a tanár úrat és elmeséltem neki az én nívós véleményemet. Elmondtam, hogy Bencével a viszonyom nem felhőtlen, és semmiképpen sem szeretném vele megosztani a munkám. Mire a tanár nekem magyarázta, hogy már beszélt vele és nem említet neki olyat, hogy rosszban vagyunk. Ez remek.
- Ahh. - dühöngtem, majd ellöktem magam az íróasztalomtól és felálltam. - Legyen szíves új társat adni, mert én vele nem szeretnék együttműködően dolgozni! Sőt, még ránézni se szeretnék, pedig tudom ezt maga nem tudja megakadályozni..
- Csilla, kérlek. - nyugtatott, majd felfogta a hisztim lényegét és bólintott. - Rendben, ez az utolsó ajánlatom : Kalota Erna. Telefonszáma : +36...
- Köszönöm szépen. - visongtam. - Viszlát!
Hihetetlenül örültem, hogy ennyire kedves velem az ofő. A cédulát a telefonszámmal felakasztottam a parafatáblára és a másik lap, amin Ben elérhetősége szerepelt a kukába hajítottam. Úgy gondoltam informálódnom kéne egy keveset,ezért a közösségi portálokon rákerestem a lányra. A profilképén lefelé nézve a szőke haját borzolja fel és egy fekete feliratos pólóban pózol. Aranyosnak tűnt és felszabadultnak. Arra is rátaláltam, hogy a bece neve Verena.
Hirtelen a portáltól kaptam egy ismerős jelölést, magamba olvasva meglepődtem. Kalota Erna ( Verena ) ismerősnek jelölt. Elfogadtam, majd órákon át írtam vele. Beszéltünk az osztályunkról és egymásnak küldtünk át fotókat. Megbeszéltük, hogy holnap együtt leszünk suliba és személyesen átbeszéljük a médiát. Oké,végre egy normális barátnő.
Reggel kissé morcosan ébredtem, mert éjfélkor feküdtem le. Most már megbántam a beszélgetésünket. Mivel késében voltam gyorsan befaltam a gofrimat és termoszba öntöttem a kávémat, mert nem volt időm már meginni. A lépcsőn felsietve megbotlottam az egyik fokba és nagyot estem. Aú. Jól kezdődik a reggelem. Fájó hassal vettem fel a kék topomat egy szűk barna nadrággal. Majd a topra felvettem egy laza barna inget, az összhatásért. Aztán a dorkómat felvéve rohantam, mint az állat. Igen, ismét jól nézhettem ki. Egy kócos hajú lány ( hopp, ezt elfelejtettem ) , forró termosszal, elfojt sminkel és egy táskával, amibe elfelejtettem bepakolni. Reggeli szokások rohanásom, mindjárt a második nap.
A portára beesve belekortyoltam a kávémba és siettem tovább a matek terembe. Mire mindenki felé nézet én meg sűrű bocsánat kérést közepette beültem a hátsó padba és jegyzetelni kezdtem. De láttam, hogy az előttem lévő pad üres...Szokatlan volt, hogy Ben nem cukkol egész nap. Hiányzott,akármennyire keserű volt kimondanom. Á. Nem hiszem el, hogy ennyire megkedveltem egy semmirekellő embert. A szívembe nőt és nem tudom kiverni az agyamból. Pedig az agyamnak most a matek szenvedélyein kellett volna járnia. De lehetetlen volt, hogy a tanárnőt kövessem a szememmel és írjam a függvényeket. Letettem a tollamat és bedugtam a fülhallgatót, kizártam mindenkit a fülemből és hallgattam pár nyugtató számot. Éppen Bridgit Mendler szólt a fülembe,amikor megszólalt a csengő. Engem meg kilőttek. Mentem a mosdóba megfésülködni és kisminkelni magam, majd megkerestem Verenát. Aki a nyakamba ugrott, és ismét fájlalni kezdtem a hasam.
- Ell, istenem. - tapsikolt örömében,majd felszedte a színes füzeteit. - Ugye ma jössz médiára? Hozol füzetet, tollat, gépet?
Úgy éreztem Verena felpörgött, oké. Én próbáltam csitítani meg leültetni, de ő minden második szava után felállt és ugrálni kezdett. Akkor én most kifogtam egy mozgást igénylő csajt. :) Jó tudni.
- Persze,hozok mindent. - zártam le ennyivel az ügyet. - Sőt, még magamat is elhozom.
- De jó. - lelkesedett, aztán rám vetette magát és mindketten felborultunk. Megállás nélkül röhögtünk esetlenkedésünkön. Közben a mellettünk elhaladók furcsán nézve minket haladtak. - Ella,láttad ma Bencét?
A kérdése meglepett, tudom szokott fura dolgokat csinálni, de ez ... Mindegy.
- Nem, amióta elküldtem a fenébe nem is szól hozzám. - ecseteltem neki a történetünket. - Miért kérded?
- Nem tudom mesélte-e,de mi járunk. - kelt fel a földről és porolta le magáról a koszt. - Biztos mesélt rólam egy keveset, de még én sem tudok róla semmit.
- Verena, mennem kell órára. - pattantam fel,és én is leportalanítottam magam. Hülye föld.
Rohantam a mosdóba ismét és egy fülkébe be méve elkezdtem sírni. Még sosem voltam bagoly, akit átvernek. Mindig én dobtam az illetőt, de őket sem egyszerűen. Most,hogy Verena ráébresztett arrra ,hogy Ben bunkó nem is akartam vele találkozni, SOHA. Elvarázsolt, én bedőltem ő meg a háttérből kinevet. Na szép. Pedig én azt hittem tényleg szeret, és miattam megváltozik. Aha,ezt csak gondoltam, mert minden férfi ugyanolyan : bunkó, tapló, elviselhetetlen és egyáltalán nem alkalmazkodó. Ezt megjegyezve mentem be történelemre.
- Bocsánat a késésért. - mondtam halkan és a helyemre siettem. Megint elkezdtem írni, de nem bírtam. Ezért összepakoltam és beadtam a "fáj a hasam,, szituációt. Persze a tanárok az első napokon kedvesek,meg naivak ezért Horváth tanárnő is megértette, hogy haza kell mennem.
- Köszönöm, viszlát! - lépkedtem kicsiket és fogtam a hasamat, egy kicsit megjátszva a "betegségem,,.
A dombon lefelé kocogva rohantam haza. A lakásomba toppanva ettem valamit, aztán a kukából kivéve (?) megkerestem hol lakik Ben. A leírt címre mentem a kijárt dorkómba. Csöngettem. Egy idegen nyitott ajtót...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése